Ma újra bebizonyítottam, hogy nem kéne a biológia fakton részt vennem. Mindenféle kedves kísérlettel próbálkoztunk: ozmózis megfigyelése, cukor vs. keményítő és a répa, valamint mindenféle hagyma bőre és társai.
Kikaptuk a tárgy tálcákat, tűket, vésőket, késeket, meg néhány asztalra víz és pipetta is került. Na meg persze a mikroszkóp. Edinával le is választottunk a hagyma belső oldaláról egy bőrréteget, felcincáltuk, és 1 csepp víz kíséretével feltettük a t.tálcára, és le is fedtük. Ekkor jött az ötlet, hogy csináljunk még egyet. A bőr már megvolt, el is mentem kölcsönkérni az egyik asztalról vizet. Mindenki nagyon kedves volt, mondták, hogy persze vigyem csak, ne csak a pipettát, hanem az üveget is. Nagy büszkén--boldogan visszatérek, és cseppentek is egy cseppet. Amint kész vagyunk, jön hozzánk nagy csodálkozva a tanárnő, hogy ugyan mit is akarunk mi a glicerin oldattal, kell-e a kísérletünkhöz. Erhm... hát perssszeee. Miután eltávolította tőlünk a felesleges anyagokat (értsd:glicerin-oldat) röhögtünk egy jót. Én komolyan megvoltam győződve róla, hogy vizet hozok, pedig állítólag még az üveg oldalára is rá volt írva, hogy glicerin. Erről később világított fel Edina. Mindegy. Túléltük. .D
Ezek után, mivel olyan hamar elkészültünk, és mert mi olyan "ügyes kezűek" vagyunk, ahogy a tanárnő mondta, kaptunk egy másik feladatot, miszerint kaparjunk egy krumpliburgonyába mély lyukat, majd töltsük tele konyhasóval, és állítsuk egy olyan lombik szájába, amibe éppen beleszorul.
Szépen kivájtuk a krumplit, lett egy szép lyukunk, ami félig a mélybe nyúlt. xD Edina nagy buzgón elkezdte a késsel lapátolni a sót a lyukba, ami talán mondanom sem kell, egy újabb nevető-görcsön kívül semmi mást nem eredményezett. Az egész késen 3 szem só maradt, de az is odaragadt a krumplilé miatt. xD Végül fogtuk és csak simán átöntöttük a sót a krumpliba.
Már azt hittük végeztünk, amikor a tanárnő megjelent pár lombikot szorongatva, hogy nézzük meg melyikbe illik bele. Találtunk is egy jót, de Edina addig helyezgette meg gyömöszölte a krumplit, amíg le nem esett az aljára. xD Ezt követte az a magyarázkodás, hogy áááá azért esett bele, mert már hat a só, és húzódik össze a krumpli. XD "Tééényleeeg? Hát perssszeee!"
Sikeresen kiműtöttük mielőtt egyéb hatóságok is észrevették volna, és a burgonya újra ott virított a lombik tetején. És hál' Istennek ki is csöngettek. Hát nem csodálatos?
